Tavaszi stílus/tanácstalanság
”Az idegen országok éghajlata nem tesz jót a forró nyarakhoz és hideg telekhez szokott közép-európai léleknek. Ahol azért van tavasz, hogy minden évben újra átérezhető legyen a fiatalság.”
Persze, hogy már megint a közép-európai “lélek” szól az idézetből. Pedig jót tesz az, ha idegen országok tavaszi éghajlata alatt is megérezzük, a bennünk élő “kisördögi önmagunk”. Azt mondom én, ha tanácstalan vagy, indulj útnak, vagy ha arra most nem futja, nézz körbe virtuálisan, “máshol” mit jelent a tavasz a stílus, divat és minden más ... Blogbejegyzés a tavaszról, a rügyek pattanásáról, vagy valami hasonló, izé.
Abban egyet kell azért értenünk, hogy ha több órán át süt már a fejünkre a nap, és a lányokon a textília egyre vékonyabb lesz, a bizsergés bennünk is egyfajta irányt vesz, már abban a tekintetben, hogy rakjuk rendbe magunkat, és nézzük át, mi az amit eldobhatunk, vagy ha nem hát egy kis ráncfelvarrással viselhetővé tehetünk.
Igen jönnek a világos színek és a szélesedő reverek a zakókat illetően. Amennyiben volt régen hasonló zakónk, ne legyünk restek, - persze ha még vállalhatóan hordható - vigyük el szabóhoz és igazítsuk a kornak megfelelő szintre. Megsúgom, nehéz lesz ma idehaza találni hasonlót, mert még a vékony rever - kora hatvanévesek “rebarndingja” megy. Ellenben én már azzal is megelégszem, ha hasonlót látok viszont az utcáinkon.
Panaszra nem lehet okunk, mert széles árskálán mozgó hasonló szettekkel találkozhatunk már. Kétgombos, és már itt van az egygombos zakó is, ami elég furcsa lehet a magasba gombolt hármashoz szokott férfiak számára. Viszont mint már többször írtam : BÁTORSÁG! Na nem mint a kisebbségi lova, ahogy a viccben hallottuk, mert az ugye vak volt.
Persze a virtuális tavaszi sétán az élénk színek is előkerülnek, és rácsodálkozunk, hogy van piros, meg sárga és zöld is, viszont azért itt sem árt a figyelem. Nem mindenkinek, és nem mindenhol megy a színes “egyéniség”. Itt lehet nagyon eltévedni, és a bátorságunk, botorsággá válhat. Mert ugye bohócot mégsem akarunk magunkból csinálni. ( Ne ülj bele piros székbe, piros öltönyben! )
A rácsos szerkezet már két éve vissza - visszatérő motívuma a blogomnak, de csak nem akarja a merészséget venni magának az átlagos férfidivatra specializálódott boltok sokasága, hogy végre egy-egy darabbal megörvendeztesse vénülő szívem. Nyugalom, azért legalább ígéretet kaptam itt - ott, hogy lesz és elérhető áron zakó, és komplett öltöny is. Aki viszont hasonlóra vágyik, keresse fel a legközelebbi szabóságot és ott próbáljon álmainak megvalósításához segítséget kérni. Bár jelzem itt sem árt az óvatosság, mert a magasság kontra kockák, rácsok igenis köszönő viszonyban vannak. Aki nem nőtt fel a “feladathoz”, sajnos csak vágyakozhat a “börtön” mintára.
Igen és itt a kétsoros slim zakó és vele a kínzó hiánya. Merthogy nincs. Idehaza nem akarják, hogy a férfiemberek ebben a csodában pompázzanak az utcáinkon. Marad a webes vágyakozás, és/vagy a szabómester nyaggatása. Nehéz dolog ez, - pedig ha már méretben Winston Churchill alkatát is kaptuk a sorstól és a féktelen étkezések kapcsán, . sem kell elkeseredni, mert ez neki is pont megfelelt. A kétsorost sokakkal ellentétben én mindenkinek ajánlom, nem kell “stílus fetisiz(mumusnak)” hinni, hogy ez csak Colin Firth hasonmáskánt hordható kiváltság.
Ami a lábat és a kézben hordott dolgokat illeti, a tavasz beköszöntével, a dobozok mélyére kerülnek a téli vastagabb bőrtopogók, és felváltja a vékonyabb finomabb, élénkebb fűzős holmik. Persze itt nem már nem csak a fűzők kapnak szerepet, hanem az átkosban idehaza “makkosnak” becézett belebújós cipők is. Nem szégyen keresni és hordani, mert a trend ismétli önmagát.
Álmainknak csak a pénztárca kitömöttsége és persze a beszerezhetőség szabhat határt. Viszont álmodozni és gyönyörködni szabad, sőt mi több kell is. Mert ha nem kapunk inspirációkat, marad a megszokott és unalmas hétköznap.
Zárva gondolatomat a tavasz stílustanácstalanság témakörben, egyetemi szintre emelve a zoknik és azok hiányát is akár, egy kedves követőm minapi beszélgetése legyen itt zárszó, (remélve nem sértem meg, hogy lopok tőle ) Azt mondat nem pontosan idézve, “ Tibor én azt szeretném, ha végre észrevennének, és nem eltűnnék, hanem feltűnnék a szürkeségben ... ebben segítsen. “ Oké, legyen ez a mottó mára is. Ne légy szürke veréb, de a kanári sem a végcél.
Itt a tavasz, nincs mit veszteni, maximum az egykori közép-európai morcosságod. Hajrá, inspiráció már megvolt, most te jössz!
