Annyit érsz mint a telefonod!?

Valljuk be -  és itt valóban értelmet nyer a férfias jelző- , hogy mi az “erősebb” nem részei, valami egészen frenetikus mód tudunk kütyümániában szenvedni. Minden amit nyomkodni, tapizni, és bizgerálni lehet vonz. Viszont itt is mint a divat, és egyéb esetekben is, kasztok alakultak ki, akik vagy ezt, vagy azt a telefonálásra is használható tárgy gyártóját részesítik előnyben, vagy éppen fanatikusan függenek tőle, rajta, meg és ... Ők a “kütyüb@zik”. Ez a bejegyzés nem nekik szól, mert én azt vallom nem a telefon teszi az embert, hanem az ember teszi a telefont ( le ). Márka ami nem csak hasznos, okos, de esztétikus és elegáns pedig nem alma van rajta, ma ő van porondon. Xiaomi  Mi4S. 

 Amióta a baltás tömeggyilkos, és még Gordon Gecco is leváltotta a bunkófonját, ez a nagyra nőtt jószág már nem kíván külön atomreaktort, hogy a töltést biztosítsuk biztonságos napi használata esetén. A mobil evolúció viszont a méretben nem ismert sem isten, sem embert. Lett vala az első egész arcot beborító, fél tonnás aksival, majd a gyártók látva a problémát, egyre kisebb és parányibb, a zakó belső zsebébe lapuló telefonokat gyártottak. Mert már nem az volt a “menő” hogy a féltonnás oszlopnyi méretű fallikus totemet tegye ki az autó kulcstartója mellé a férfiisten, hanem, hogy a telefon simán elegánsan simuljon bele a lehetőleg méregdrága öltöny erre kialakított részébe. Innovációk sora és formák, márkák nevek és felkapott sztárok sora jött ment a világban, mire az almás számítógép gyártók isten feje elő nem állt magával a mobilok mobiljával, ezzel forradalmasítva a mobilkorszakot és kitermelte az új embertípust a “kütyüb@zit. 

Mivel nem “techkocka” blogger vagyok, ( elnézést kérve ezen műfaj nagyra becsült művelőitől ) én a stílus és használhatóság felől közelíteném meg a telefont, mint eszközt, és emblematikus tárgyat. Férfi lévén persze én is átestem a kór összes tünetén, voltam Finn hívő, majd Norvég márka függő, aztán az alma is ízlett, sőt több is abból. Majd eljutottam a Távol - Keletre és Korea után rájőve, hogy minden a Nagy Fal mögé visz, legyen az svéd, norvég, vagy amcsi, úgy döntöttem ha már mindent ott szerelnek össze, minek a flanc és a csilli - villi, legyen egy igazi kínai felső kategória az enyém. 

Tudom, most jön a hörgés és morgás, hogy a kínaiak mindent mindenhonnan loptak és soha egyetlen egy saját ötlet nem jött tőlük. A forma és a beltartalom esetén. Pedig azért az a cég, ahol a vezérigazgató azt adta ki utasításban, hogy nem mehet le úgy egy nap a nagy fal mögé, hogy a mérnökök legalább egy új ötlettel ne álljanak elő, ott azért lehet valami. Fogva az új telót, arra gondoltam a kicsomagolás után, hogy ez nem lehet az “ occó tesszék fincsi “ szöveggel nekem támadó papucsgyártók terméke. A porcelán hatású borítás és a tűéles képet adó kijelző, a gyors reagálás és a persze szinte már alap “ujjlenyomat olvasásos” biztonsági rendszer megbabonázott.