Miért(földkő)? Mérföldkő!
Valamikor négy éve és pár hónapja, egy baráti beszélgetés után, és persze mert akkor sem hittem nagyon magamban, arról győztek meg, hogy ne kullogjak a vezető stílus diktátorok és véleményvezérek után, hanem valósítsam meg saját magam. Ekkor született meg a “férfi stílusa, ahogyan én látom” ( rövid facebook nevén a Tiborstíluslapja. Mára már csak a leánykori nevének rövid TSL formája valóban, még ha álszerény lennék is egy igazi férfias divat, stílus blog, marketing felület, inspiráció ( rak ) tár. Mivel ez majdnem mérföldkő, és én meg hű akartam maradni az eredeti gondolatom mentén, a férfi stílusáról csak akkor leszek hivatva valós képet mutatni, ha magam teszem ki a “köznek”.
Sokat tűnődve azon, mi lesz ha nem egy “modell” alkatú, és testében is inkább már - már a megfáradt korosodó negyvenes pasi lesz a céltábla, az esetleges gúny nyilai előtt. Aztán úgy gondoltam, mint általában az egész divat kérdésével, hogy fogadjuk el azt ami adott, és ne azon morfondírozzunk, hogy kinek, hogy és miért, hanem azt tegyem ki ami van, és talán másoknak is hasonlóképp sincs több. Vagyis a nyakatekert mondat lényege, a férfi akinek ez a stílusa én vagyok, és most pedig így látom ( magam ). Ebben az “utazásban “ társam lett egy profi fotós, akit most is csak enyhe marketing eszközeimmel tudom még magasabbra emelni . Itt tessék megnézni munkásságának gyümölcsét : FotoGallo . Katt a linkre!
Minden ami mostanában történik velem, mint a kávé is egy fekete leves lehetne, mert a mai helyzetemre nagyon illik az a Coco Chanel idézet, “ Minél rosszabbul állnak a dolgaid, annál jobban kell kinézned.” Igyekeztem. Nem csak azért mert, ezt követeli meg tőlem a “haza” és persze a benne élő nem kevés instagram és facebook követő, kedvelő, megannyi blog olvasóm, hanem ha már vizet nem iszom, bort fogok prédikálni. Nem adhatjuk alább. Mert a férfi aki stílussal kel, és divattal fekszik, az életének 90%-át a képek és anyagok közt bolyongás teszi ki, nem lehet slampos. Főleg akkor nem ha önmagát akarja egyszer úgy bemutatni ahogy az van. Legtöbb esetben, és aki közelről ismer tudja, hogy Tibor utál hanyagul kinézni ...
Persze ha időm lenne mint a tenger, és nem idehaza lennék az, aki nem vagyok még, már rég más lenne a lehetőségeim széles köre. Mivel viszont ide köt az élet, és a dolog is itt van, próbálom azt mutatni, mi lenne az irány amit én megálmodtam és képviselek. Ez vagyok én, a fotók nem csalnak, nem sok rajtuk a filter és az igazítás. A pontos helyzetkép ennyi. Azt hiszem és gondolom, sokan lehetnénk hasonlóan ezzel. Csupán annyira kellene megerőltetnünk magunkat mint én. Az pedig majdnem a lajhár és a teve közötti konstans sebesség. Viszont valahol mindig elakad a dolog, vagy kisiklik a szerelvény. Nem a ruha teszi az embert, de ha nem lenne ruhánk, akkor nagyon szarul élnénk meg napjainkat. Maradjunk tehát annyiban, hogy kell az a ruha, és ha már szett, akkor legyünk magunkkal annyira figyelmesek mint, jobb esetben elvárjuk ezt másoktól. Vagyis a szálka esete, a gerendás szemben.
Persze mindenkinek a maga útját kell bejárnia és megélnie azt mit jelent száméra a hétköznapok eleganciája, és mit amikor tényleg fel kell öltözni mert valami “esemény” van. Viszont, ha egyszer csak azon kapjuk magunkat, hogy tessék már nem is az “esemény” miatt vettünk egy jobb zakót, vagy egy jobb nadrágot magunkra, hanem mert jólesik és jól is érezzük magunkat benne, már nyert(em)ünk. Eggyel többen lettünk, akik férfiként nem azért öltözünk mert “fázunk”, mert nincs más otthon, és ezt adta ránk : anyánk, barátnőnk, feleségünk ( barátunk ), hanem mert a saját igényünk kívánta a felöltőt. A blog, a közösségi oldalak és minden ami a TSL körül megy, ennek lett szentelve. Persze meg a fránya pénz miatt is, mert ez nem csak karitatív, önszórakoztató ügy, és nem is titkoltam ezt soha. Ahogy a divat és hozzá szorosan kapcsolódó ügyek, mind - mind pénz miatt jöttek létre. Tudom jó lenne ha ez nem így működne, de sajnos ez van. Mindenki fizet a végén. Viszont ha lehet és miért ne, én ebben is ott vagyok mint egy támaszték, hogy ne csak úgy vaktában dobáljuk ki a pénzt azon a bizonyos ablakon. A stílust nem lehet megvenni, de a divatot igen. A stílust tanulni lehet. A divat meg ezt egészíti ki azzal, hogy változó tényezőként trendről, trendre jutva évenként változik.
Itt az állomás, én is egy várakozó vagyok. Várom a csodát? A csodát! Nem várok én már semmit. Inkább azon dolgozom, hogy te is, aki velem vagy napi szinten, vagy hetente nézel be hozzám, inspirálódj, döntésed előtt kérdezz meg. Ha már eddig eljutottam, és te jöttél velem láthatjuk mennyire mentünk mi ketten, TE olvasó, követő, kedvelő, lájkoló. Ti most engem inspiráltatok arra, hogy két fotósorozat erejéig ( első most látható, inkább üzleties, öltönyös) bemutassam magam. Mondhatni a hóhér akasztása megtörtént.
Persze sokan segítettek, hogy ne botoljak el a cipőfűzőmben, és nem csak szüleimre gondolok most, akik már oviban tudták, ez a fiú utálja a szandált, hanem azokra, akik a szettek összeállításában ott voltak. Vigyázz most jön a reklám : Ducio, Kaposvári Cipő Makó, Happy Socks , Emanuel Berg, R.M ékszer. Magamról nem is beszélve mint főszponzor, és a kedves családom aki elvisel ...
Remélem az én járatom nem ment el, és velem leszel akkor is amikor a következő már nem öltönyös, és ennyire merev, személyes bemutató lesz a blog témája. Higgyétek el, nem volt egyszerű ez a kitt - katt sem nekem, de legfőképp Gallo Krisztának, aki a gépet kezelte. Viszont ami még máig kellemes meglepetést okozott számomra, hogy a Budapest sürgő városa mennyire toleráns, és inkább segítőkész volt akciónk lebonyolításakor. A kávézó ajtajában ülve, vagy a földalatti reggeli rohanását akadályozva sem okozott fennakadást, és egy kellemetlen beszólást sem. Élményteli nap volt, és remélem, lesz a következő is. A férfi stílusa, ahogyan Én látom.
Barátsággal : Tibor